A romániai elnökválasztás második fordulójának elmaradt napja, azaz december nyolcadika Románia alkotmányának napja is egyben. És még mondja valaki, hogy a sorsnak nincs iróniája…
A sorsnak igenis van iróniája, a történelemnek pedig memóriája.
Hetvenegy évvel ezelőtt, szintén december 8-án az ENSZ 1953-as közgyűlésén hangzott el Dwight D. Eisenhower amerikai elnök Atomok a békéért néven elhíresült beszéde. Ez a beszéd vezette fel azt a gondosan megtervezett médiakampányt, amit azért találtak ki az amerikaiak, hogy enyhítsék a Japánra ledobott atombombák gyalázatát, hogy eltereljék a megrémült világ figyelmét az 1950-es évek eleji nukleáris kísérletekről, illetve minden egyébről, ami ezután következett.
Nixontól Bidenig.
A médiakampány a rendkívül találó Operation Candor (Őszinteség-művelet) nevet kapta.
Idézet a beszédből: „Az Egyesült Államok a történelemkönyvek jó, és nem a rossz oldalaival szeretné azonosítani magát. Hazám konstruktív akar lenni, nem romboló. Megállapodást akar, nem háborúkat a nemzetek között. Azt akarja, hogy szabadságban éljen, és abban a bizalomban, hogy minden más nemzet népe egyformán élvezi a saját életút megválasztásának jogát. Ennek érdekében az Egyesült Államok megfogadja Önök előtt – és így a világ előtt – azirányú eltökéltségét, hogy segít megoldani a félelmetes atom-dilemmát, hogy teljes szívét és elméjét annak fogja szentelni, hogy megtalálja az utat, amelyen keresztül az ember csodálatos találékonyságát nem a halálnak, hanem az életnek szenteljék.”
Az első békés, nukleáris reaktorokat ennek megfelelően rögtön Izraelbe és Pakisztánba, azaz két, egymással konstruktív és őszinte bizalmi kapcsolatban álló országba telepítették az American Machine and Foundry cégen keresztül, amelyik az Egyesült Államok egyik legnagyobb szabadidős felszereléseket – úgymint kerti eszközöket, bowling kellékeket, tenisz- és krikett ütőket, bicikliket és jachtokat – gyártó vállalata volt.
Mondani sem kell, hogy mindkét állam atomfegyvereket birtokol mára, bár Pakisztánban eléggé meghonosodott a krikett is, mi pedig szentül meg voltunk győződve eközben, hogy a bicikli és mosógép gyárakból csak nálunk, a béketáborban gurulnak ki tankok.
(Zárójel. Eisenhower beszédéről két évvel később emlékbélyeget is kiadtak Amerikában, három centért darabját. Azóta, hogy a ruszkik hazamentek és mindenhová bekötötték a kábeltévét, kiderült: nem hogy három centet, egy olcsó fabatkát sem ér az egész.)
Mialatt Ike a beszédet mondta, Európa nyugati országaiban már javában dúlt a Marshall-program, amit – gondolom hasonló megfontolásból, mint az Őszinteség-műveletet – segélyként aposztrofáltak. Ennek lebonyolítására jött létre - szigorúan dollár alapon - a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, amelyek a korábban létrehozott NATO-val együtt a gyarmati felügyeletet voltak hivatottak biztosítani Amerika számára az öreg kontinensen.
Szovjet érdekszféraként Európa keleti felének nem jutott a rágógumiból és kólából, így ezt legalább megúsztuk. A rendszerváltáskor azonban cseberből vederbe kerültünk, mert az elvtársak öröksége mellé megkaptuk a színes üveggyöngyöket mi is, amit szegény, megboldogult Csurka István emígyen foglalt össze: elmentek a tankok, megjöttek a bankok.
Nem hiába volt kétszeres József Attila-díjas drámaíró.
És így esett meg most az a csúfság is, hogy a román jogállamban és demokráciában nagy kanállal lehet enni a „saját életút megválasztásának jogát”, Ukrajnában pedig vígan járni ugyanazt a csapást, „amelyen keresztül az ember csodálatos találékonyságát nem a halálnak, hanem az életnek szenteljük.”
Ámen!
U.i. Kíváncsian várjuk az Európai Parlament 7. cikk szerinti eljárását Románia ellen a demokrácia alapvető értékeinek és alapvető jogainak súlyos megsértése miatt, szavazati jogának felfüggesztését és a kohéziós források befagyasztását.