Erős hetet zárt a katolikus egyház. Mintha nem lett volna elég, hogy a Leuveni Katolikus Egyetem elhatárolódott(!) Ferenc pápától, a ma névnapját ünneplő és többször bérmálkozott szemlőhegyi remete is bejelentette, hogy Kate Vargha álnéven ő írta A kereszt halála című krimit.
Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért írna bárki is az anyja angolra fordított (ál)nevén krimit, ha ő maga tartja a könyvbemutatót, nagyjából ugyanolyan embert próbáló feladatnak tűnik, mint megfejteni, miként fordulhat elő, hogy a világ egyik legrégebbi és legpatinásabb katolikus egyeteme kikéri magának és felülbírálja a római pápát.
De haladjunk sorban.
Az ominózus könyvbemutatót Gyurcsány Ferenc azzal kezdte, hogy a nem kevesebb mint 400 oldalas irodalmi alkotása „mind arról szól, hogy ki a csuda vagyok én?”
(Zárójel. Mondjuk, ezért kár volt könyvet írni. Meglehetősen sokan vagyunk, akik – akár apró részletekbe menően is – ezt pontosan meg tudnánk fogalmazni.)
Aztán úgy folytatta, hogy a cselekmény nem más, mint egy “nagy tempójú, kacskaringós utazás az örök dilemmák világában: szerelem, bosszú, család, hit…, és nem folytatom. A mese középpontjában látszólag egy bűncselekmény van, de csak látszólag.” És az is kiderült a későbbiekben, hogy az olvasmánynak folytatása is lesz, amelyben két témát szeretne körbejárni: a tudományos élet és a plágium kapcsolatát, valamint a woke-jelenséget.
Hát ez oltári. Isteni is lehetne, ha a böszmével kapcsolatban nem lenne szentségtörés ezeket a jelzőket használni. Szóval önéletrajzi ihletésű műre számítsunk, amelyben tulajdonképpen teljesen felesleges is lett volna meghúzódni egy álnév mögött. Lószart, mama! A hosszú mesékről, a nagy tempójú, kacskaringós hazugságokról és bűncselekményekről úgyis ráismertünk volna a szerzőre, nem beszélve arról, hogy a család és a plágium szálainak zseniális összekapcsolása egyenes úton vezetett volna a rejtély megoldásához, azaz a sógor szakdolgozatához.
(Zárójel. Ugyan a plágium műfajában nem a saját szellemi terméked közlöd álnéven, hanem pont fordítva, de a woke világában – ugyebár – minden csak látszólagos és semmi sem az, aminek látszik.)
Mindamellett, ha Ferenc testvér esete a kereszt a hattyú halálával a tragikomédia műfaját súrolja, akkor mit szóljunk a Ferenc pápáéhoz?
Történt ugyanis, hogy a katolikus egyházfő meglátogatta a 600. évfordulójára készülő Leuveni Katolikus Egyetemet, amelyet még V. Márton pápa alapított 1425-ben. Össze is gyűlt az intézmény apraja-nagyja, hogy találkozzon a főnökkel, akinek fel is olvastak egy – a diákok és professzorok(!) által írt – levelet, és amelyikben nem a hála és köszönet szavait tolmácsolták a fenntartó hitközösség fejének, hanem felrótták neki, hogy a katolikus egyház történelmileg hozzájárult a nők alárendeltségéhez, elnyomásához és az igazságtalan munkamegosztáshoz.
“Az egyház történetében a nőket láthatatlanná tették” – fogalmaztak a levélírók.
(Zárójel. Úgy tűnik, hogy az egyetem professzorai és diákjai nem kapták meg a Bibliáról szóló app frissítését, így lemaradtak – ábécésorrendben és a teljesség igénye nélkül – Abigailről, Annáról, a sulami lányról, Debóráról, Deliláról, Eszterről, Éváról, Jáhelről, Jezabelről, Leáról, Lót feleségéről, Máriáról (Jézus anyjáról), Mária Magdalénáról, Mártáról, Mirjámról, Ráhábról, Rebekáról, Ruthról és Sáráról.)
Hogy a pápisták jóval megbocsátóbbak, mint a kálvinisták, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Ferenc pápa nem küldte el őket továbbképzésre valahová melegebb éghajlatra Rómába, hanem angyali nyugalommal és türelemmel világosította fel őket az első szemeszteri tananyagról, azaz a fogantatás, a gyümölcsöző befogadás, a tápláló és éltető odaadás szerepéről az életben. “Ami a nőket jellemzi, azt nem konszenzus vagy ideológiák írják elő, ahogyan magát a méltóságot sem papírra írt törvények biztosítják, hanem a szívünkbe írt eredeti törvény.” – mondta a Szentatya.
Nosza, a hatszáz éves leuveni katolikus egyetemen rögtön elszabadult a pokol. Az el- és befogadás felkent papjai, a túlsúlyos szüfrazsettek és a betépett diákság pedig rögtön ki is adott egy közleményt: “A Leuveni Katolikus Egyetem értetlenségét és rosszallását fejezi ki Ferenc pápának a nők egyházban és társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban kifejtett álláspontjával kapcsolatban, amely determinisztikus és reduktív.”
(Zárójel. Annak fényében, hogy kétszer is használják a kapcsolatban kifejezést egy mondaton belül, némileg meglepő, hogy ismerik a determinisztikus és reduktív kifejezések jelentését.)
„Igazán meg vagyunk döbbenve.” – mondta Valentine Hendrix[1], egy 22 éves diák. „Gyermeket szülő anya és feleség szerepévé redukál minket. Mindazt, amitől szabadulni akarunk.”
Nem re(e)dukálni akarom Valentine-t, de valahol érthető, ha huszonkét évesen csak annyi eszed van, hogy megbántsd anyádat és szabadulni akarj tőle, de hatszáz évesen már lehetne annyi sütnivalód, hogy ne mard meg a téged tápláló kezet. Vagy cseréld le a nevedből a katolikust kommunistára.
Esetleg iszlámra. Ott kifogástalanul bánnak a nőkkel.
[1] Valentina Nappi és Jimi Hendrix szerelemgyereke lehet.