Blog

 

„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”
Weöres Sándor: Kisfiúk témáira
#
Isten barmai

Isten barmai

A brit Spectator publicistája, egy bizonyos Tom Woodman a minap egy véleménycikket közölt az újság hasábjain, amelynek az a végkövetkeztetése, hogy a gyermekvállalás a legsúlyosabb klímapusztító tevékenység a világon. Írásában azt is kifejtette a marhája szerző, hogy a harmincas éveiben, mikor a feleségével többször is elhatározták, hogy gyermeket vállalnak, akkor “éjszakánként atombomba-robbanásokról, a Föld megnyílásáról és hullámok csapkodásáról álmodott.”

A világirodalom nagyjai évszázadokon át próbálkoztak valahogy megfogalmazni és leírni a szerelmet és annak testi beteljesülését, a szerelmeskedést. Caesar és Kleopátra, Abelard és Heloise, Rómeó és Júlia, hogy csak néhány példát említsünk. Innen – és saját tapasztalatból – tudjuk viszont, hogy mikor beüt a vágy, akkor ellenállhatatlanul ragad magával. Nem ismer sem Istent, sem embert, de mégis eljuttat az ígéret földjére.

(Zárójel. Azért lett ez így kitalálva a teremtés ötödik napján, mert az emberek eszerint tudnak eleget tenni az isteni parancsolatnak: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!)

Ha a gyermekcsinálás alatt valaki atombomba-robbanásokat, a Föld megnyílását vagy hullámok vészjósló csapkodását látja és hallja, akkor ott minden bizonnyal valami baj van. Mrs. Woodmanról sem találtam fotót, hátha az megmagyarázta volna a dolgot. Mr. Fafej pedig elmulasztotta, hogy időben orvoshoz forduljon, most pedig itt áll nekünk megöregedve, gyermektelenül és szorongva. Ráadásul még meg is toldja az eszmefuttatását azzal, hogy nem érti, miért akarna bárki gyermeket vállalni (például azért, hogy legyen kinek megmenteni a Földet!), illetve – meglátása szerint – klímaszorongása egyszerre melodramatikus és súlyos.

Hát, a fene tudja! Súlyosnak ugyan súlyosnak tűnik, de műfaji besorolása inkább a komédiát súrolja. Annak is azt a változatát, amit kutyák adnak elő. Vagy Gréta. Vagy Di Caprio, aki arra biztat, hogy ne tankolj az autódba, járj bicajjal munkába, majd a magángépén elrepül Miamiba Angus hátszín-steaket vacsorázni szarvasgombás mentaszósszal. Vagy a Danone, amelyik diadalmasan bejelenti, hogy szűrőt szerelnek a tehenek seggére 14%-al visszaszorítják a szarvasmarhák metánkibocsátását 2030-ra. Ja, és átnevezik őket Katára, meg Lizára, akik ezentúl kizárólag a béke fehér galambjait fogják eregetni.

(Zárójel. A klímaszorongás valamiféle – a kommunizmusból nyugatra vándorolt – ragály lehet. Akkoriban volt szokványos mifelénk, hogy a cipész nem maradt meg a kaptafánál, hanem pártfőtitkár lett, az értelmiség pedig mehetett segédmunkásnak. Viszonzásként a komcsik legalább támogatták a gyermekvállalást. A globális farsangban maszkot viselő Danone helyében én is inkább erre koncentrálnék, mert ha nem lesz gyermek, aki megeszi a joghurtjukat, akkor nekik jóval azelőtt kampó, hogy megérnék a felmelegedést.)

De visszatérve a tehenekre…

A klímapapírba csomagolt kommunizmus kitalálta valahol Hollandiában, hogy vizelde használatára szoktatják az jószágokat. A CowToilet fantázianévre keresztelt projekt begyűjti a szarvasmarhák vizeletét, hogy ne keveredjen a trágyával, és ennek hatására ammónia, majd abból üvegházhatású gáz keletkezzen. A kísérleti farmon az 58 tehén közül 7 állítólag már magától megy ki a vécére a kisdolgát elvégezni. A találmány rögtön el is nyert egy innovációs fődíjat.

(Zárójel. Gondolom, hogy az odaítélő bizottság összetétele megegyezett a szépségverseny zsűrijével. Illetve, hogy az a hét tehén, amelyik szelektíven pisil és kakil, meg fogja úszni a vágóhidat és bemutatókra fog járni. Még szépségversenyt is nyerhet valamelyikük. A többi pedig mehet a levesbe, főleg, hogy – a gyerekekhez hasonlóan – a büfizést és a pukizást is előszeretettel művelik.)

Nem tudom, hogy az angliai muzulmánok közül hányan olvassák a Spectator-t, vagy hányan gondolnak égszakadásra és földindulásra, mikor a kis Alikat gyártják. Az viszont nagyjából borítékolható, főleg a szigetországi népesedési adatokat látva, hogy ők nem fognak leállni. A mi gyermekeinknek pedig marad az elégtétel, hogy Móricz már kétszáz éve előre látta: volt egy török, Mehemed, sosem látott tehenet…

Miért?

„A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit.”


Bohumil Hrabal

Adatvédelem

A blog látogatásával kapcsolatban semmilyen információt nem tárolok, ennélfogva nem is osztom meg harmadik féllel. A cookie-k használata bármikor letiltható a böngésző beállításainak módosításával. A tartalmat szerzői jogok védik, hozzájárulásom nélkül nem tehető közzé az online vagy nyomtatott médiában.