Blog

 

„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”
Weöres Sándor: Kisfiúk témáira
#
Kámpec, Dolóresz!

Kámpec, Dolóresz!

Amikor – a pillanat hevében – a Spanyol Labdarúgó Szövetség elnöke szájon (is) puszilta az egyik női játékosát a dobogón, még egyikük sem sejtette, hogy köztük mindennek vége. A szállásra visszafelé tartó csapatbuszon sem, ahol még együtt bulizott az egész társaság: #meetoo presi, por favor!

De eljött a másnap reggel és ők is elolvasták az újságokat.

A haladó sajtó pedig felvilágosított mindenkit, hogy nem önfeledt ünneplés, hanem barbár erőszakoskodás történt és fejek porba hullását követelte. Azokét is, akik csak nézték.

Nosza, rögtön be is vonult egytől-egyig mindenki az elmeosztályra, maga az érintett is megváltoztatta az álláspontját, a „civil” szervezetek pedig vállvetve sorakoztak fel a pénzautomaták elé. Ma ugyanis már közömbös sem lehetsz, főleg, ha ekkora atrocitás történik. Azt pedig, hogy mi atrocitás és mi nem, illetve, hogy mekkora, azt természetesen ők mondják meg. Más álláspontra pedig végképp nem helyezkedhetsz, mert akkor kiherélnek nem lesz helyed a haladók társadalmában, ami köztudottan maga az egyenlőség, a befogadás és a sokszínűség világa.

Az össznépi hülyeségben talán az elnök édesanyja viselkedett – valószínű a klerikális reakció jegyében – a legnormálisabban: bevetette magát a helyi templomba és éhségsztrájkba kezdett a fia védelmében.

(Zárójel. A spanyol női labdarúgó válogatott történetében először nyert világbajnoki címet, de sikerült elérni, hogy senki sem a teljesítményükről, hanem a „bántalmazásról” beszéljen. Que barbaridad!)

Szó mi szó, nagy utat tettünk meg idáig.

Valamikor, megboldogult ifista koromban (idestova lassan negyven éve) néha leültettek a nagycsapat meccsén a kispadra. Amikor az eredmény engedte, hébe-hóba be is cseréltek a végére, hadd szokja a gyerek a törődést.

Történt egyszer, hogy a csapat sztárja, nevezzük az egyszerűség kedvéért A.-nak, összebalhézott a híresen szigorú és ellentmondást nem tűrő edzővel. Büntetésből ő is a padon találta magát a hétvégi meccsen, pedig ellenfélként maga a nagy rivális érkezett. Vezettek is egy góllal, mikor a nyolcvanadik perc tájékán a tréner kényszerűségből becserélte. A. bement, három perc alatt fejelt két gólt, a második után pedig kiszaladt a kispadhoz, ahol nemes egyszerűséggel – és az akkori pc-nyelvnek megfelelően – azt üvöltötte az edző arcába, hogy: na, Mester, most már bekaphatja a f…..mat!

Mi, akik már akkor csókolóztunk a padon, mikor még fel sem ment fejelni, meglepődve hallottuk a Mester tekintélyparancsoló válaszát: A., vedd elő, b…meg, most be is kapom!

(Zárójel. Sportvezető koromban aztán találkoztam olyan edzővel is, aki korábban női csapatnál dolgozott. Ő azt mondta, hogy vagy mindegyiket egyformán szereted, vagy egyiket sem, különben véged. Mondjuk, más kifejezést használt, de még meddig feszítsem a húrt?)

O, tempora, ó, móré!

A kommunizmusban azt tanították nekünk, hogy a Nyugat imperialista, de sebaj, mert már javában rohad. Nem hittük el. Hogy is hihettük volna: nyakló nélkül ihatták a kólát és ehették a mogyorós csokoládét, ráadásul válogathattak a különféle tévécsatornák közül, miközben nekünk itt volt a szója, a cikória, esetleg a halfasírt… Ha szerencsénk volt. Ma ez az egészséges táplálkozás alapja. A sok tévézésről pedig kiderült, hogy felettébb káros, nem beszélve a kóláról és a mogyorós csokoládéról. Lehet, hogy nem lerombolni, hanem megerősíteni kellett volna azt a bizonyos vasfüggönyt?

(Zárójel. Volt még ez a szocialista, új embertípus kinevelése dolog is, ami igazából azt jelentette, hogy mindenki álljon be a sorba, és lehetőleg ne fogalmazgasson ilyen-olyan különvéleményt. Mert különben elviszik. Ma nem visznek el, csak elszigetelnek. Mi a különbség? A börtönkoszt ráadásul egészségesebb volna.)

A futball – többek között – azért is olyan népszerű, mert szenvedélyes, kiszámíthatatlan és teljes mértékben hiányolja az etikettet. A díjátadón erős felindulásból elkövetett puszi pont erről szólt, és semmiképpen sem az erőszakról.

A dogmákra való átnevelési kísérletek pedig tipikus kommunista tempók. Csak immár nem Keletről, hanem Nyugatról fújják a passzátszelet…

Miért?

„A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit.”


Bohumil Hrabal

Adatvédelem

A blog látogatásával kapcsolatban semmilyen információt nem tárolok, ennélfogva nem is osztom meg harmadik féllel. A cookie-k használata bármikor letiltható a böngésző beállításainak módosításával. A tartalmat szerzői jogok védik, hozzájárulásom nélkül nem tehető közzé az online vagy nyomtatott médiában.