A Vaszló (Románia) megyei Új Idők nevű újság arról számolt be a minap, hogy egy polgármester távolságtartási végzést kért és kapott, miután a volt szeretője megtámadta egy vasalóval.
Szakítás után a nők a lehető legritkább esetben vannak kircsi-szupcsi véleménnyel az ex-pasijukról, és ez – úgy tűnik – Moldvában sincs másképp. Ez az eset viszont fényesen bizonyítja, hogy Románia a legtöbb mutatóban valóban lekörözte Magyarországot.
Nem elég, hogy a romániai élet- és munkakörülményeket, a vagyoni helyzetet, a gazdasági teljesítményt, a munka- és tudásalapú társadalom megteremtését és egyensúlyban tartását, illetve a pénzügyi és társadalmi, valamint a külkereskedelmi mérleg fenntarthatóságát és a reálbéreket a béka segge alól nézzük távcsővel, még a szennyes kiteregetése is nagyságrendekkel élvezhetőbben történik, mint nálunk.
Mit nem adott volna ez a szerencsétlen, kis ország, ha Vogel Evelin a Tónitól kapott lóvéért nem az Indexnek(!) tálal ki Magyar Péterről, hanem jól fejbe bassza kólintja egy mángorlóval?!
A vaszlói polgármester – Gyurcsány Ferenc tanácsát megfogadva – mindössze annyit követett el, hogy lecserélte öregecskedő feleségét egy fiatalabb szeretőre, akitől gyereke is született, és akihez oda is költözött. Majd visszasírta magát a régi házba és a régi asszonyhoz. Itt látogatta meg karonülő, közös gyermekükkel a fiatal anyuka, aki aztán egy kerámiatalpas, vezeték nélküli gőzvasalóval fejezte ki egyet nem értését az egyébként imponáló fizikummal rendelkező polgármester erkölcsi sztenderdjeivel kapcsolatban.
(Zárójel. Pedig Vaszló megye, és úgy általában a moldvai régió arról hires messze földön, hogy ott a vasat addig szokták ütni, amíg meleg, a nőket meg pont fordítva.)
Pedig a szerencsétlen egyik fehérnépet sem bántalmazta a nadrágszíj csatjával, egyiket sem zárta be a lakásba, hangfelvételt sem készített titokban egyikőjükről sem, nem is bántalmazta őket, sőt, a helyi diszkóba se járt le fiatal lányokat fogdosni és telefonokat lopkodni a választópolgároktól, amiket aztán bedobott volna a Prut vizébe. Nem mondta, hogy minden nő érezze magát megtisztelve, aki szétteheti neki a lábát, és nem mondta mindenkire maga körül, hogy agyhalott lenne. Nem voltak gyanús laptopok és pendrive-ok, amit megőrzésre hagyott volna náluk, amíg ő az ügyészségre hivatalos. Az asszonyai hátán sem akart felkapaszkodni az uborkafára, európai parlamenti képviselő sem akart lenni, a köztévébe se akart mindenáron bemenni (igaz, ott nem is hívták), és a miniszterelnökkel sem kívánt feltétlenül vitázni.
És nem írta ki a Facebook-ra, hogy ez „valaminek a vége, valaminek a kezdete”, és nem tett ki „#breakup, #szakítás, #köszönet vagy #hála” hashtageket, amint háttal ülve bámulja a voronyeci kolostor kékjét, pedig ez utóbbi még indokolt is lett volna esetében, az arcán lévő csúnya sebhely miatt.
És nem mondta, hogy az asszonyka május óta zsarolja őt és pártját 30 millió lejjel, amit fenyegetéssel akart kizsarolni tőle, illetve másik öt kollégájától. És azt sem, hogy miután visszautasították, a fiatalasszony felvette a kapcsolatot a Steaua Bukarest tulajdonosával és havi öt milláért és egyéb juttatásokért cserébe elvállalta a vaszlói Új Időkben megjelent hazug propaganda cikket.
És mégis pofán verték egy vasalóval...
(Zárójel. Ő mindösszesen annyit tett, hogy rendes hazafiként teljesen magáévá tette a román katonai doktrínát, ami röviden úgy foglalható össze, hogy amikor a dolgok kezdenek szarul menni rosszra fordulni, akkor átállunk. És vissza... Mert azóta kibékültek, a távolságtartási végzést felfüggesztették és újra összeköltöztek.)
Ráadásul a perköltséget és a hivatalból kirendelt ügyvédek tiszteletdíját az Igazságügyi Minisztérium vállalta magára.
Hát nem nagyságrendekkel jobb hely ez a Románia?