Blog

 

„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”
Weöres Sándor: Kisfiúk témáira
#
Mesék habbal

Mesék habbal

Több mint kétszáz éve mondta valami Schiller nevű német költő, hogy a hülyeség ellen az Istenek is hiába hadakoznak, de nekünk, egyszerű médiafogyasztóknak egészen a múlt hétig kellett várni, hogy ezt a reménytelen küzdelmet teljes pompájában láthassuk.

Az egész azzal kezdődött, hogy az Eurobarométer közzétette legújabb közvélemény-kutatását, amelyet 2024 februárja és márciusa között végzett. A felmérés az Európai Parlament Közvélemény-figyelő Osztálya megbízásából készült, az eredmények pedig azt mutatják – most figyeljenek –, hogy “hiába harcol Brüsszellel szemben a magyar kormány, a magyarok többsége ezzel együtt szereti az Európai Uniót, a legfontosabb kérdésekben pedig egyetért az európai fősodorral.”

(Zárójel. A kutatás szerint az Európai Unióval szemben a legkritikusabbak a bolgárok voltak, ami szintén meglepő. Hacsak az adatokat felvevők nem tudták, hogy Dobrev Kalári népe fordítva van bekötve: mikor igent mond, akkor ingatja a fejét, mikor nemet, akkor viszont bólogat. Lehet, hogy rossz helyre húzták a strigulákat? Simán kinézem ezekből az eurobarmokból.)

Alighogy megtudtuk, hogy mi tulajdonképpen az Unió és az európai fősodor iránti szeretettel vegyes csodálatból adunk rendszerint kétharmados felhatalmazást a magyar kormánynak, máris érkezett a következő hír a demokrácia, jogállamiság és európai értékek fővárosából: Brüsszelben karhatalommal tiltottak be egy nemzetközi konferenciát, annál az egyszerű oknál fogva, mert az nem ért egyet az európai fősodorral.

Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy élőben lássa a bolsevizmus kiszabadulásának ikonikus pillanatát. Legutóbb ez 1917. november 7-én (azaz október 25-én) este negyed tízkor Szentpéterváron adatott meg azoknak a bámészkodóknak, akik a Néva partján sétáltak, és látták az Auróra-cirkálóról leadott lövés torkolattüzét.

Most ez megadatott az európai közvéleménynek is. Amelyik, gondolom, alig várja, hogy például az Európai Parlament Közvélemény-figyelő Osztálya megbízásából az Eurobarométer végezzen egy újabb kutatást, amiből majd jól kiderül, hogy nem is Belgiumban, hanem Magyarországon nem működik a jogállamiság, nálunk nem tartják tiszteletben a gyülekezési szabadságot, és különben is mit akarnak ezek a barbár kannibálok, akik  – bár imádják a fősodort – mégsem akarják beengedni a nőimitátorokat  az óvodáikba és háborúkba sem akarnak keveredni.

Sajnos, a mi életünk kommunista-mentesnek vélt időszaka nagyjából olyan volt, mint a tyúkól létrája: rövid és az is tele szarral. Még hozzá sem szokhattunk igazából a Turbo rágó ízéhez, mikor az elvtársak már kiszorítottak a templomok első soraiból. De legalább csalhatatlanul felismerjük őket, hiába cserélték le az osztályharcot cicaharcra, a vörös lobogót pedig szivárványosra. Hiszen már Kölcsey is balsorsot, Reményik pedig fúvó balszelet emlegetett, pedig ők még csak nem is igen láthattak hús-vér kommunistát…

(Zárójel. Hallottam olyan véleményt amúgy, hogy a Kárpátok Géniusza tulajdonképpen jót akart a népének. Ugyan halfasírtot, szóját, fekete kenyeret és borsófőzeléket kellett enni, cikóriakávét kellett inni, a kóla pedig az imperializmus ügynökének volt kikiáltva, de mára kiderült, hogy ez nem más, mint a kalória-megvonásos diéta és az egészséges táplálkozás alapja.)

És amikor azt hittük, hogy a héten már nem érhet újabb csapás, a jó öreg Joe kijátszotta a Fehér Ház alkalmazottainak éberségét és interjút adott a Nexstar Media munkatársának, Reshad Hudsonnak. Ebben nem kevesebbet állított, majd később egy kampányrendezvényen(!) meg is ismételte, hogy egy bizonyos Bosie nevű bácsikájának – aki a második világháború idején a Csendes-óceáni térségben szolgált – a repülőgépét lelőtték, őt magát pedig megették a kannibálok, illetve, hogy figyelmeztette az izraeli kormányt, semmiképpen se támadják meg Haifa városát.

Nos, a hivatalos feljegyzések nemhogy kannibálokról, de a gép lelövéséről sem tesznek említést. Az adatok szerint Bosie bácsi (Ambrose J. Finnegan hadnagy) 1944. május 14-én halt meg egy A-20-as Havoc repülőgép utasaként, amely a Los Negros-szigeti Momote repülőtérről indult az új-guineai Nadzab repülőtérre. A jegyzőkönyv szerint a gép motorhiba miatt zuhant a Csendes-óceánba Új-Guinea északi partjainál. Három embernek nem sikerült kimásznia a süllyedő roncsból, a legénység egy tagja viszont túlélte a zuhanást, őt egy arra járó uszály mentette ki a vízből.

Az Egyesült Államok éppen a kínai befolyást igyekezne ellensúlyozni a térségben. Michael Kabuni, a Pápua Új-Guinea Egyetem politológia előadója a következőket nyilatkozta: „A melanéziai népcsoport, amelynek Pápua Új-Guinea is része, nagyon büszke nép. És nagyon sértőnek találják ezt a fajta kategorizálást. Nem azért, mert valaki azt mondja, hogy “ó, igen, Pápua Új-Guineában régen kannibalizmus volt”. Igen, ezt tudjuk, ez tény. De ha valaki kiragadja a szövegkörnyezetből, és azt sugallja, hogy a nagybátyja kiugrik a repülőgépből, mi meg azt gondoljuk, hogy “na, itt a vacsora”, az elfogadhatatlan”.

Mitagadás, meglehetősen kínos. Ja, és Haifa egy izraeli város.

Cannibal ante portas!

 

Miért?

„A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit.”


Bohumil Hrabal

Adatvédelem

A blog látogatásával kapcsolatban semmilyen információt nem tárolok, ennélfogva nem is osztom meg harmadik féllel. A cookie-k használata bármikor letiltható a böngésző beállításainak módosításával. A tartalmat szerzői jogok védik, hozzájárulásom nélkül nem tehető közzé az online vagy nyomtatott médiában.