Hillary C. Ámérikából úgy gondolja – adták hírül a portálok –, hogy Orbán Viktor demokrácia-gyilkos, Magyarország pedig egy diktatúra. Persze semmi sem új a nap alatt, mindenki úgy csinál hülyét magából, ahogy akar, de a vén szipirtyó bántóan visszaél a helyzetével.
Alapvetés, hogy amennyiben bagoly vagy, akkor ne mondd a verébnek, hogy nagyfejű. Ha pedig notórius hazudozó demokrata megmondóember vagy, akkor csak óvatosan azzal a demokrácia-merénylettel, mert hovatovább egyre kínosabb lesz félrenézni az egész világnak.
(Zárójel. Amúgy teljesen reménytelen. Trumpot szexuális ragadozónak nevezte, miközben nagyvonalúan megfeledkezett arról, hogy éppen drágalátos férjeura volt az, aki hivatali idejében gyakornocskákkal hancúrozott az Orális Teremben.)
Ha nem a Yale-en végeztél, hanem mondjuk a soroksári általánosban, és nem vagy a Pennsylvaniai Egyetem díszdoktora, mint a zsémbes hárpia, akkor minden bizonnyal tudod, hogy a történelem óralapján Amerika véletlenszerű felfedezése nagyjából Mátyás király halálával esett egybe. Ami azt jelenti, többek között, hogy nekünk már akkor udvari bolondunk nyomdánk volt, amikor ők még a fejüket sem húzták ki a bölények hátsójából, és már akkor ötszáz éves, keresztény és humanista államberendezéssel rendelkeztünk, amikor ők éppen csak elkezdték meghonosítani az erőszak uralmát az Új Világban.
(Zárójel. Oda is lett az igazság. Amerika azóta hozzászokott, hogy némi üveggyöngyért cserébe – a felsőbbrendűség meleg, száraz és kényelmes érzése mellé – még fosszilis üzemanyagokra és ritka nemesfémekre is igényt tartson, legyenek azok a világ bármely pontján, és még ma is úgy gondolják, sőt, ma gondolják csak úgy igazán, hogy nekik kellene a passzátszelet fújni nálunkfelé is.)
A világ legfejlettebb demokráciájának kikiáltott Amerika azonban soha nem volt demokrácia. Saját magukat kiáltották ki annak. Népuralom helyett igazi rémuralom volt, és ezért tudott bő száz éve a dollár a nyakukra ülni. Demokrata segítséggel, persze. Manapság viszont, mikor kezdik elveszíteni a világ vezető hatalmának fenntartott előjogokat, egyre inkább kezd kilógni az a bizonyos lóláb. Hadd ismételjük el a vén satrafa kedvéért, hogy a nyugati típusú demokrácia legfontosabb ismérve az átlátható és hiteles választások megszervezésének képessége lenne. Vagy az egyenlő választó- és választhatósági jog biztosítása. Nem beszélve a választópolgárok politikai felkészültségéről és józan ítélőképességéről.
Hát, ami azt illeti… Ahol a szavazóurnákat előszeretettel keverik a temetkezési urnákkal, ahol egy múmiát kétségbeesetten próbálnak életben tartani (egészségesebb ellenfelét pedig lelőni, mint egy kutyát), ahol a demokrata elnökjelöltséget megöröklő(?) személyről az a legtöbb, ami elmondható, hogy egyszemélyben ő lehet az első fekete, az első hindi, sőt, az első közép-amerikai származású női elnöke is Amerikának, és ahol ezt be is nyalják a józan ítélőképességet és felkészültséget képviselő swiftie-k, ott nem feltétlenül ildomos más demokráciákat megszólni.
Senki sem kérdi meg, hogy mikor kezdik el végre nem az első ilyen vagy olyan, hanem – per hecc – az első alkalmas jelöltet keresni?
(Zárójel. Állítólag Kolumbusz Kristóf Kamala Harris felmenőivel találkozott a Bahamákon, mikor először kötött ki Amerika partjainál. Csoda, ha azt gondolta, hogy Indiába érkezett?)
És amelyik ország nagykövetségei tankcsapdákkal vannak körülvéve szerte a világon, és amelyik közel nyolcszáz külföldi katonai támaszponton van jelen (ami háromszor annyi, mint amennyit a világ összes többi országa fel tud mutatni), nos, talán pont ott nem szabadna a demokráciát még csak szóba se hozni, don’t you think, Hillary?
Bill a megmondhatója: soha nem tudta tartani a száját!