“Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot.” (William Shakespeare)
Annak érdekében, hogy közvetlenül a torkánál fogva ragadjuk meg a kérdést és az angol imperialista világbirodalom se röhögjön a markába, rögtön szögezzük le: a fenti gondolat időszerűbb, mint valaha. Történt ugyanis, hogy a nemrégiben megválasztott munkáspárti angol miniszterelnök feltette magának megkérdezte saját magától, hogy tulajdonképpen miért is van kifüggesztve Shakespeare portréja a Downing 10. falára, és azon nyomban el is távolíttatta onnan.
Az egyetemes kultúrtörténet egyik legnagyobb, angol származású alakját.
(Zárójel. Shakespeare persze megérdemli a sorsát. Egyszer sem olvastuk nála, hogy kiállt volna az LMBTQ-közösség mellett és Ukrajna területi integritásáért sem szólalt fel soha.)
Ami néhány éve még elképzelhetetlen volt a hagyományait féltve őrző Angliában, mára valósággá vált. Így kezdődött nálunk is. Az Angolpark után jött a Vidámpark, majd a Viccpark. Cancel culture, as it's best, de legyen az ő bajuk. Úgyhogy nyugodtan hagyjuk is hátra Albion vörös ködös partjait és gyorsan evezzünk át a tengerentúlra, mert ha bolondokat akarunk látni, amint éppen vakokat terelgetnek, akkor a választásra készülő Amerika még Angliánál is jobb helynek számít.
Korunk egyik jelentős csapása, a New York Times kürtölte szét nemrég, hogy Kamala Harris 1983-ban a kaliforniai Alamedában, a Central Avenue-n található McDonald's alkalmazottja volt a Howard Egyetemen töltött első éve után. Mindennek ugyan semmi nyoma, de a kamuzás jobban hihető, ha részletekkel töltik meg: állítólag pénztárgépen, francia sütőállomáson és fagylaltgépen dolgozott, hogy szerény körülmények között élő családja válláról levegye taníttatása terhét. Az olvasóknak nyilvánvalóan azt kellene a fejükbe vésniük, hogy a jelölt nemhogy érti az amerikai alsó középosztály problémáit, hanem át is élte azokat, meg is küzdött velük, így nem is lehet más, csak egy közülük. Ellentétben ugyebár a nagy, fehér főnökkel, aki ráadásul nem átallja fogdosni a kivénhedt kurv… férfinak vallani magát…
(Zárójel. A fiatal Kamala tandíja nyilvánvalóan így sem fedezte a teljes csomagot. Példának okáért a nyolcadik parancsolat oktatása egy az egyben kimaradt belőle. Akkoriban San Francisco későbbi, meglehetősen excentrikus polgármesterének, Willie Brown-nak volt a szeretője, ráadásul dokumentálhatóan, így a hatodik és a kilencedik parancsolat is necces. Brown a 70-es évektől menő ingatlanfejlesztők ügyvédje volt, Harris apanázsát akár ki is egészíthette volna, ha a fiatal munkaerő rá lett volna szorulva rákkutató anyja és közgazdászprofesszor apja fizetése mellett.)
Nosza, Trump sem volt rest, és elvállalt egy műszakot a mekiben, hogy életben tartsa Kamala hazugságát. A New York Times-tól meg is kapta a magáét: “szemernyi bizonyíték hiányában hazugsággal vádolja és kétségeket ébreszt Harris asszony történetével kapcsolatban, ami csak azt az alattomos és a politika hagyományos fair-play határain kivül eső célját szolgálja, hogy ellenfelét csalóként ábrázolja.”
Annak ellenére mondják ezt, hogy az eredeti hír Harris kampánycsapatától származik, és az sem mellékes, hogy ezt a petárdát 2019-ben egyszer már elsütötték. Ilyen hátszélben egy demokrata jelölt nyugodtan kitarthat még egy ilyen méretes maszlag mellett is. Mi tette a McDonald's éttermeket ilyen népszerűvé és sikeressé szerte a világon? Na? Hát persze, hogy a kitartás. És az állandóság. Annak az állandósága, hogy a földgolyóbis bármelyik részén is fogyasztunk Big Macet, az teljesen egyformán lesz tele bullshit-el…
Ezt még a New York Times is elismeri. Igaz, ezt sem akárhogy. Hanem úgy, hogy: “Donald J. Trump volt elnök a gyorséttermek lelkes evője. 2019-ben, amikor egyetemi futballistákat látott vendégül a Fehér Házban, McDonald's-szal etette őket.”
Borzasztó. Mi, ideológiailag képzetlenek, akik a gátőrzésen és az ürgeöntésen kívül nem is értünk semmi egyébhez, csak vakarjuk a fejünket… Ki gondolta volna, hogy egy fogyasztói társadalomban nagyobb becsülete lesz egy munkakerülő pityókasütőnek, mint egy lelkes kuncsaftnak? Ki gondolta volna, hogy Pelikán elvtárs egy amerikai milliárdos, Virág elvtárs az angol miniszterelnök, a kis kopasz pedig egy dús hajú, dél-amerikai/afro/hindi nő testébe fog újjászületni?
És ki gondolta volna, hogy a kommunizmus burgerizmus formájában tér vissza Amerikában, és a vádlottnak kell bizonyítania, hogy sosem szidta Rákosi elvtársat.
Még magában sem!