Tudom, tudom, nem szép dolog egy hétgyermekes családanyáról ilyeneket írni, de Ursula von den Leyen bizottsági elnök asszony mindig is egy nyársat nyelt, durcás szurikátára emlékeztetett.
Pedig nem az Európai Bizottság, hanem az Európai Parlament van úgy felépítve, mint egy szurikáta-kolónia. Amíg a falka – amelyet még klánnak vagy bandának is neveznek – többsége táplálkozik vagy a hasát sütteti a napon, addig néhányan nyújtott nyakkal, két lábra állva figyelnek és jellegzetes ugatással figyelmeztetik a csoport többi tagját, ha veszély közeledik. Ekkor mindenki a föld alá menekül. Az őröket naponta többször cserélik, egyszóval gondosan ügyelnek egymásra.
Még kakilni is együtt járnak.
Mókás külsejük miatt az európai emberek szűk többsége egyelőre még kedveli őket. Persze fogalmuk sincs arról, hogy tulajdonképpen az amerikai prérikutyákkal közeli rokonságban álló ragadozók, amelyek szabadjára engedve termőföldeket tesznek tönkre és veszettséget terjesztenek.
Állatkertekben érdekesen alakul a viselkedésük. Mivel természetes ellenségeiktől – úgy gondolják – megvédi őket a gondozójuk, az őrszemek nem hajlandók észrevenni a fejük felett köröző sast, és csak akkor kezdenek el csaholni, ha egy-egy társuk túl közel merészkedik a villanypásztorhoz. Ha esetleg át is akarná ugrani, mert már hullik a szőre a silány, génmódosított takarmánytól, ráadásul nem is rejti véka alá a véleményét, akkor egyenesen megvesznek, és magukból kikelve, egyszerre kezdenek visítani.
Ezt láttuk szerdán, élő, egyenes adásban a strasbourg-i állatkertből.
A föld alatt, takarásban élő ötujjú mongúzok és manguszták élőhelyén, azaz az európai pártpolitika világában jártasak számára ez nem volt sem meglepő, sem váratlan, de hogy az ápolásukra kirendelt bizottsági elnök gondozó is beálljon a rikácsolók sorába, az többeket is kínosan érintett. Kivéve – persze – a nemzetközi baloldalt és magyarországi elvbarátaikat.
(Zárójel. Kár. Ha másból nem, a Pfizer-beszerzésekből már derenghetett volna, legalábbis a magyarul beszélők számára, hogy Ursula egy szurikáta...)
Az Európai Bizottság elnökének felszólalása annyira gyalázatos, aljas és szürreális volt, hogy már-már azon kezdtünk méltatlankodni: a szürke farkasok miért pónilovakat, és miért nem hétgyermekes családanyákat esznek?, de aztán eszünkbe jutott, hogy Ursula asszony frizurája felett is ugyanúgy köröz az amerikai demokráCIA fehér fejű sasmadara, mint a többi csúszómászó feje felett.
Őket ugyanaz a karom eteti, amelyik rájuk zárta a ketrec ajtaját, és amelyik a napon való nyugodt sütkérezés kiváltságát biztosítja számukra, cserébe a jegyeladásokból származó bevételért.
A gyanútlan látogatók választóik pedig tapsikolnak, hogy milyen tündibündik és cukipofák...
Az ülésnap egy másik szimbolikus és tanulságos színfoltja a szélsőbalos képviselők szakpolitikai teljesítménye volt, akik a magyar miniszterelnök felszólalását a Bella ciao mozgalmi daluk eléneklésével(!) kívánták ellensúlyozni.
(Zárójel. Amúgy tévesen. A Bella ciao eredetileg nem a partizánok, hanem a Pó-fennsík rizsföldjein gyomláló asszonyok nótája volt, csak jól bejáratott kommunista tempó szerint ezt is lenyúlták. Ursula asszony szellemiségéhez pedig Gagyi Jani méltánytalanul feledésbe merült feldolgozása – a Csáó, bella – illett volna legjobban: „A hajad, a szemed, a szád, rendben van minden, csak tudd, hogy rossz a dumád…”)
Visszatérve a szurikátákra, élükön egy rendkívül termékeny nőstény szokott állni, amelyiknek 3-5 kölyke is születhet egyszerre. Az Európai Parlament elnöke, a négy gyermekes Roberta Metsola úgy intette rendre a daloló baloldali képviselőket, hogy nem az Eurovíziós Dalfesztiválon vannak.
Az egyetlen helytálló megjegyzése volt egész nap. A plenáris üzembiztosan hozta az Eurovízió színvonalát.