Annalena Baerbock német külügyminiszter azt találta mondani a minap a Zöld Párt kongresszusán elhangzott beszédében, hogy „a mi nagyszüleink, az én nagyszüleim voltak azok, akik hozzájárultak a béke és szabadság építéséhez Európában.”
Sohasem hazudnak annyit, mint választás előtt, háború alatt és vadászat után – mondta egykor a német vaskancellár, Otto von Bismarck, akinek idejében Lénácska nemhogy külügyminiszter, hanem egyszerű, mezei szobalány sem lehetett volna Berlinben.
Annalena 1980-ban született, az ő korosztályának nagyszülei pedig – hogy is kell ezt finoman mondani? – nem feltétlenül a béke és a szabadság építésén munkálkodtak Európában, sőt, szerte az egész világban.
Egyrészt. Másrészt nem tudni ugyan, hogy külügyér asszony anyai nagyszülei mivel foglalkoztak, de az biztos, hogy az apai nagypapa, Waldemar Baerbock ezredes semmiképpen sem az európai béke és szabadság felépítésén fáradozott éjt nappá téve, lévén, hogy elkötelezett nemzetiszocialista volt, akit 1944-ben a Kardos Érdemrend lovagkeresztjével tüntettek ki, ami a náciknál az ellenséges tűz alatt végrehajtott akcióban, vagy a katonai hadviselésben szerzett különleges érdemekért járó magas kitüntetés volt.
Miniszter asszony nyilvánvalóan azt próbálta kidomborítani a választások előtt a szavazóinak, hogy ők tulajdonképpen ölni tudnának a békéért nagyszüleik nemes hagyományát folytatják a béke megőrzése érdekében, de mivel azt látta, hogy opa-ék a békéhez leginkább Panzerek és Leopárdok harcba küldésével járulnak hozzá, hát ők is ezt teszik.
A königgrätzi csatában I. Vilmos porosz császár állítólag gyakran szólt bele a hadműveletek irányításába. Ez egyszer annyira felbosszantotta Otto von Bismarck kancellárt, hogy akkorát rúgott a királyi hátas farába, hogy az – becses utasával egyetemben – villámgyorsan távozott a csatamezőről.
(Zárójel. Valami hasonlóra lenne szükség most is, igaz, most Otto helyett Olaf van, aki egy piros-zöld-sárga papagájt sem tudna seggbe rúgni, nemhogy egy csatakancát.)
Persze, választások előtt és háború közben vagyunk, de Hantaléna vadászszezontól függetlenül szokott méreteseket lódítani. Önéletrajzában például azt állította, hogy alapképzése van politológiából és nemzetközi jogból, hogy a híres London School of Economics-on (LSE) végezte posztgraduális képzését, hogy hivatalvezető és újságíró is volt Brüsszelben. Ehhez képest kiderült, hogy abban az évben, amelyikben Baerbock állítólag megszerezte a diplomáját, Németországban az ő szakiránya még nem is létezett, politológiából csak az első szigorlatig jutott el, az LSE-n pedig csupán azon az egyéves tanfolyamon vett részt, amelyet szülei vásároltak neki sok pénzért. Brüsszelben nem volt hivatalvezető, csak egy zöld EP-képviselő honlapját kezelte, és újságíró sem volt, csak gyakornok egy közepes méretű lapnál. A többi stimmel...
Baerbock asszony azt is állította nemrég, hogy amikor tavaly, nem sokkal október 7-e után Izraelbe látogatott, egy videót mutattak neki, amelyen egy Hamász harcos élőben erőszakol meg egy izraeli nőt.
Hát ez valóban szörnyű. És meglehetősen kínos, ugyanis a fegyveres konfliktusok során fellépő szexuális erőszakkal foglalkozó különleges ENSZ-csoport arra a következtetésre jutott, hogy soha nem létezett ilyen videó.
(Zárójel. Attól még megtehették, senki sem állítja az ellenkezőjét, csak éppen nincs ilyen videó, erősítette meg később maga az izraeli kormány is, de hát tudjuk, milyen antiszemiták ezek a zsi…, de ezt inkább hagyjuk, nehogy megint nagypapáig vezessenek a szálak.)
Amikor egy újságíró megkérdezte a német kormány szóvivőjét egy sajtótájékoztatón, hogy ezek után külügyminiszter asszony kitart-e eredeti állítása mellett, miszerint ő személyesen nézett meg egy videót egy folyamatban lévő nemi erőszakról, illetve, hogy meg tudja-e adni a dátumot, a helyet, és azonosítani tudja-e a kormány többi képviselőjét, akik mellette voltak, amikor állítólag látta a videót, akkor nemes egyszerűséggel lekeverték a hangját.
A külügyminisztérium pedig csak annyit reagált a felvetésre, hogy „a miniszter kijelentései önmagukért beszélnek.”
Szó mi szó, ez igaz!