Ha muszáj lenne egy mondatba foglalni a következő történetet, akkor úgy kellene fogalmazni, hogy a százéves platánfa nem érte meg a karácsonyt, de Karácsony megérte, hogy nyakába ömöljön a szenteltvíz, amibe még maga a lidérc pisált bele. Szerencsére nekünk több mondat áll rendelkezésre...
Még 2018-ban történt, hogy néhány küldetéstudatos idióta környezettudatos aktivista – élükön a barátai által Niko-nak, a köznyelv által nemes egyszerűséggel csak koszlidércnek nevezett Antal Nikoletta Henriettával – elhatározta, hogy ők bizony megmentik a vadont. Furcsa módon nem a Bakonyba, hanem a Városligetbe vonultak ki, jól felszerelkezve a környezetvédelem első számú eszközével, a hang és mozgókép rögzítésére egyaránt alkalmas mobiltelefonnal. Itt a százéves platánfákhoz láncolták magukat, eképpen szándékozva megakadályozni azokat további növekedésükben a gaz orbáni diktatúrát, hogy megalomán városligeti fejlesztéseiknek nehogy áldozatául essen az anyatermészet lágy ölén viruló élővilág.
(Zárójel. Sohasem értettem, hogy ezek az ádáz természetvédők rendszerint miért a nagyvárosok kertészetei által telepített zöldövezeteket akarják megmenteni. Ez olybá tűnik, mint az állatkerti orangutánokat félteni a kihalástól, de ebből is látszik, hogy én semmit sem értek ezekhez a majmokhoz.)
Mi sem bizonyítja jobban, hogy a koszlidérc tulajdonképpen egy kifinomult női lélek, aki egy rózsaszín leányszoba puha rejtekében bimbózott ki, mint amikor ledobta a láncait, mert hívta a természet WC-re kellett mennie, és az őt kisérő rendőrnek azt a kérdést szegezte élőzés közben, hogy: „a lyukamat nem akarják megnézni?” Szerencsére a közeg tisztában volt azzal, hogy egyik legfontosabb munkaköri leírása az állampolgárok oltalma, ezért nagyvonalúan eltekintett a csábító ajánlattól.
Valószínű, hogy ez a kis lotyós klotyós közjáték is befolyásolhatta Karácsony Gergely főpolgármestert, aki később a Klubrádióban a Magyar Zene Háza felépítését a következőképpen értékelte: “Egy parkban építkezni olyan, mint belepisilni a szentelvíztartóba, szóval végül is belefér, csak éppen tönkreteszi mindazt, amiért ott vagyunk…”
2022 januárjában el sem ment az átadóra, inkább – jó szokása szerint – egy Facebook-bejegyzésben emlékezett meg az eseményről, amelyben az épületet az erőszak és az elnyomás mementójaként jellemezte, egy helyen pedig azt taglalta, hogy mostantól attól kell rettegni, hogy majd tíz év múlva kiszáradnak a platánok a fagyilkos épület körül.
(Zárójel. Nyilván senkit sem érdekelt, hogy az elmúlt években a projektnek köszönhetően jelentősen nőtt a zöldfelület a korábban elhanyagolt Városligetben, amit egyébként eleve sem a természet óvására, hanem a nagyérdemű belvárosi választópolgárok kulturális szórakoztatására építettek annak idején.)
Az élet azonban nagy tanítómester, mert tavaly novemberben érkezett a hír, hogy a főpolgi által teljes mellszélességgel támogatott természetvédők több száz köbméter szemetet hagytak maguk mögött a ligetben, ami meggyúlt, és olyan súlyosan megégette az egyik felbecsülhetetlen értékű százéves platánfát, hogy – bár a Főkert és a Városliget Zrt. szakemberei hosszú időn keresztül próbálták megmenteni – néhány év alatt teljesen kiszáradt, balesetveszélyessé vált, és így ki kellett vágni.
(Zárójel. A jó hír az, hogy a többi él és virul, csak az a fagyilkos épület ne ólálkodna körülöttük...)
Ráadásul a minap derült ki, hogy az erőszak és az elnyomás mementóiként megépült Magyar Zene Háza és a Néprajzi Múzeum nyerték Szingapúrban az ingatlanfejlesztés Nobel-jének és Oscar-jának megfelelő nemzetközi díjakat, így immáron a Városligetben található a világ két legjobb és legszebb középülete.
Hát így esett meg az a csúfság, hogy a százéves platánfa nem érte meg a karácsonyt, Karácsony viszont megérte, hogy a nyakába ömöljön a szenteltvíz, amibe – nyilvánvalóan a likon keresztül – maga a koszlidérc hugyozott…
Nem kellene ezeket jövő vasárnap elküldeni a természet búval bélelt lágy ölére, ahová valók??