Arisztotelész egyenesen káros érzelemnek nevezte, Nietzsche pedig úgy vélte, hogy csupán átmeneti gyógyír a frusztrációinkra.
A káröröm megítélése egyöntetűen negatív. A kárörvendő személy körülírására a magyar nyelvben is a kaján, a csúfondáros vagy a rosszmájú kifejezéseket szokták használni, tudományos körökben pedig az úgynevezett Sötét Hármas – nárcizmus, machiavellizmus, pszichopátia – jellemvonásaival azonosítják. Úgy tartják, hogy az alacsony önbecsüléshez, az elégtelen boldogsághormon-szinthez, és az irigységhez is köze van, mert állítólag jobban lehet kárörvendeni a velünk azonos, mint az ellentétes neműek baján.
Egy szó mint száz, szégyentelen és alávaló dolog más kárának örülni.
Kivéve, ha amerikai celebsztárokról vagy nagykövetekről van szó. Minden bizonnyal a sekélyes önbecsülésem és az alacsony boldogsághormon-szintem az oka, de szerda óta olyan hamisítatlan és jóleső kárörömmel vagyok eltelve, hogy Hókuszpók is megirigyelhetné. És kizárt, hogy az irigység okozná, mert például sem Christina Applegate művésznővel, de David Pressman amerikai nagykövettel sem tartozok az azonos neműek táborába.
Taylor Swift, Robert De Niro, Leonardo DiCaprio, Scarlett Johansson, Mark Ruffalo, Robert Downey Jr., Eminem, Jennifer Lopez, Meryl Streep, Beyoncé, Kelly Rowland, Lady Gaga, Cardi B, Jennifer Lopez, Oprah vagy Quentin Tarantino, és mások.
Istenem, hogy értettek hozzá. Pedig már Laci bácsi, az Ebihal büfé tulajdonosa is megmondta, hogy nem kell ide szakember!
(Zárójel. Most már viszont kell. Az elmúlt héten állítólag kétszáz százalékkal ugrott meg Amerikában az LMBTQ-személyeknek fenntartott segélyvonalak forgalma.)
A megszámlálhatatlan picsogás siránkozás közül személyes kedvencem mégis Christina Applegate bejegyzése: “Miért? Csak indokoljátok meg, miért? A gyerekem zokog, mert a nőként őt megillető jogait akár el is vehetik tőle. És ha ezzel nem értesz egyet, kérlek, kövess ki…”
Christina lánya 13 éves, és az anyja intellektuális képességeit örökölhette, ha ebben a korban már a nőket megillető jogokért képes aggódni. Mit aggódni? Egyenesen zokogni. Egészen hallatlan, hiszen tinédzserkorú lányokra egyáltalán nem jellemző, hogy néhanapján indokolatlanul eltörik a mécses. De az is lehet, hogy valóban megijedt egy kicsit, mert – szó mi szó – az olimpia óta nem láttunk még férfit így elverni egy nőt, mint most Donald Trump Kamala Harrist.
(Zárójel. Eddig úgy tudtuk, hogy Christina Applegate a nagyon szőke Kelly Bundy-t játszotta az Egy rém rendes család-ban. Tévedtünk. Végig Kelly Bundy volt a valóság és Christina Applegate a karakter.)
És akkor mit mondjunk David Pressmann-ról? What a feeling! Lobog a szélzsák, a sokadik kávé illata pedig úgy szállingózik fel és alá a konyhában, mint gyöngyházfényű ökörnyál az őszi napfényes fuvallatban. Benne Karácsony Benő egyik gondolatával: “A sorsnak (...) nyilván káröröme telik benne, hogy megajándékozhat bennünket ilyen Vitézjancsikkal és Vakondlikakkal. Próbára akarja tenni a türelmünket. Ha az ember körülnéz egy kicsit, bőven talál ilyen jellemtörpéket. Amikor az állam rájuk varr valami címet, a zsiráf sem hordhatná magasabban a fejét, mint ők. De nézd meg, hogy összeomlik a sok vitézjancsi, ha az állam visszaveszi tőlük kölcsönadott tekintélyét. Léket kapnak, és kimegy belőlük a levegő, mint a marhahólyagból. Olyan szánalmasak, hogy az ember elfelejt beléjük rúgni.”
Mitagadás, nehéz megállni. De kifutó kollekció, sportértéke sincs már…
Ha pedig valakinek nem tetszik, nyugodtan kikövethet, mint Krisztinkát, aki ugyebár a szólásszabadság, a befogadás és a sokszínűség felkent papja, míg én csak egy alacsony önbecsüléssel és endorfin-hiánnyal megvert pszichopata vagyok.
Nyugodtan megteheti. Csak úgy, ukk-mukk-fuck!